Endre október vége felé hozta a jelzőoszlopokat az egyik külföldi útjáról. A kocsibeálló szélénél ásta le mindkettőt, be is betonozta őket. Luca nemrég szerzett jogosítványt, mert Judit kikötötte, hogy csakis a vezetéstől amúgy ódzkodó lánya járhat a család értékesebb autójával.  Pár koccanás után aztán Endre jobbnak látta kivilágítani a behajtó szélét.

Éjszakánként a fényvisszaverő csíkok kéken foszforeszkáltak az elhaladó autók fényében. Hirtelen világosság vetült ilyenkor a kertre, benne a színes kerámiafigurákra meg a töméntelen régi kaspóra és vesszőkosárra. Ez a zsúfolt összevisszaság a villanásnyi fényességben a teljes elhagyatottság suhanó pillanatképe volt.

Úgyse mered, Dendu, gyávább vagy te annál! A fiú tekintete az árok koszos vizére tapad, érzi, hogy a szégyen jobban fájna, mint a zuhanás, nekirugaszkodik, erőből tekeri a pedált, aztán felrántja a bicikli kormányát. A hátsó kerék ér először a vízbe, fájdalmat nem érez, csak egy zökkenést, aztán meg a sáros vizet a szájában. A kerék elferdült, a sárhányónak is annyi. A fiúk dőlnek a röhögéstől, nagy szamár ez a Dendu, ilyen hülyeséget nem csinálna más. Otthon majd jól elverik, mert összetörte az apja biciklijét. Az öreg meg ezután cipelheti haza a hátán az erdőből a lopott fát.

 Mikor Endre megnősült, egyből hozzáfogott a kétszintes ház átalakításához, Judit mama áldását és pénzét adta a munkálatokhoz. Akkor már tudták, hogy beteg, de arra senki sem számított, hogy ilyen gyors lesz a leépülése. Külön lakrészt alakíttattak ki számára, legyen csak minden a keze ügyében. Egy üvegezett, fűtött teraszt is építtettek a mama kedvéért. Az asszony nagy örömét lelte az egzotikus növényekben, Józsi ezért különleges pálmákat, trópusi cserjéket hozatott a teraszra, s Judit néni naphosszat ápolta és becézte a virágait.

Joggal gondolhatta bárki, hogy ezt a kivételes bánásmódot Judit nagyvonalúan meghálálja majd a fiataloknak, de nem így történt. A vagyonát szigorúan őrizte, minden ingatlan az ő nevén szerepelt, és a legjelentéktelenebb kiadásról is személyesen döntött.

Annak ellenére, hogy Judit kétségkívül jól érezte magát a minden kényelemmel ellátott otthonában, mégis elkóborolt olykor, se szó, se beszéd elindult például rokonlátogatóba vagy kiballagott a férje sírjához, és a séták alkalmával gyakran eltévedt. Szerencsére, mindig akadt, akik felismerte és hazakísérte vagy telefonált a lányának, hogy merre látták éppen. Ritkán ugyan, de az is megesett, hogy csak késő este került elő, ki tudja, honnan. Azt mondta, a ház előtti jelzőoszlopok kéklő fénye nyomán hazatalál, még akkor is, ha az utca vagy a ház nem jutna eszébe.

A karácsonyt Luca a nővérénél töltötte, Endre meg unalmában az elhanyagolt kertet vette szemügyre. Néhány éve Luca még azt tervezte, hogy befüvesítik a területet, és hintát meg csúszdát állítanak fel, ha megszületnek a gyerekek. De egy ideje már nem hozta ezt szóba, a meddőségi kezelésekre is egyre ritkábban járt el, és amúgy sem volt szinte soha otthon. A nővére gyerekeinek csak füttyenteniük kellett, ő máris ott termett.

Most meglátjuk, tud-e úszni a cipőd, Dendu!  A fiú nem vette észre, mikor csórták el a tornacsukáját a tornaterem szekrényéből, aztán meg hiába futott a srácok után, csak a kanálisnál érte utol őket, a cipőt akkor már bedobták a vízbe. Na, mi van, nem ugrasz utána? Rongyos, az biztos, de úgyse vesznek neked újat, járhatsz megint a nővéred szandáljában, mint tavaly nyáron. Vagy csak biciklivel szeretsz a vízbe menni? A fiú megragadta az egyik csúfolódót, be akarta hajítani a kanálisba, érezte magában a dühtől megsokszorozódott erőt, de a többiek rárontottak, leteperték és megrugdosták.

 Szipogva baktatott az út mentén, lassan kezdett sötétedni, mikor egyszer csak megállt mellette a Doktor úr autója. Egy kedves hang szólt, hogy üljön be, hazaviszik. Az autóban meleg volt és jó illat. Ahogy később a doktorék házában is. A kislány tiszta törölközőt adott neki és bevezette a csillogó fürdőszobába, megnyitotta az aranyszínű vízcsapot. Meleg víz zuhogott a koszos, dermedt kezekre. Mikor végzett a mosakodással, a kislány teával kínálta a nappaliban. Aztán a doktor úr hazavitte az autóján.

A gazdagság jó szagú, ezt mondta az anyjának, mikor hazaért.

A kert első új építménye egy félköríves pergola lett, hintaágyat helyeztek alá, jó időben itt pihenhet majd Judit mama. Kellene még egy csobogó vagy inkább egy kisebb vízesés, meg egy tó, gondolta Endre. Másnap jöttek a szakemberek a gépeikkel és kiásták a tavacska medrét. Endre nagyobbat akart, mélyebbet. Három napig tartott az alapozás, aztán egy hétbe telt, mire megoldották a vízellátást. Endre megrendelte a sziklákat, a dísznövényeket és a többi kelléket. A halak kiválasztása hosszas fejtörést okozott neki. Végül vett néhány műanyag vadkacsát is, meg kerámiabékákat, ha a vízi élőlényekkel mégse lenne szerencséje. Azt mondják, könnyen elpusztulnak a fertőtlenítő szertől.

Mikor elkészült minden, világítást is szereltetett a csobogó köré, tányérnagyságú, földbe süllyesztett lámpák szegélyezték a tavat. Éjszakánként apró, kékes fények táncoltak a víz felett.

Húsvétkor Endre úgy döntött, mégis elutazik a felesége után a városba, legalább meglocsolja a sógornőjét meg a lányokat. Késő este indult, előtte megkérte a szomszédot, hogy dél körül nézzen át, estére meg már hazaérnek Lucával. Fél órával az indulás után visszafordult, hogy ellenőrizze, biztosan bezárta-e kertkaput.

Másnap este üresen találták a házat.

Judit mama testét egy napnyi keresés után a kerti tóban találták meg.

Szegényke talán azt hitte, a feljáróra ért, pedig egyenesen a belesétált a tóba.

Pár nappal a temetés után Endre betömette a tavat — kegyeleti okból, na meg, mert az összes hal elpusztult a kötelező fertőtlenítéstől — és eltüntette a lámpákat is. Végül kihúzta a jelzőoszlopokat a felhajtó mellől.

A fürdőszobában hosszan sikálta a kezét, átdörzsölte az ujjai közötti vékony bőrt, majd a kézfejét, és könyékig a karját. A körmeit kefével tisztította meg. Elzárta a csapot, de nem rutinos gyorsasággal, hanem finom, lassú mozdulatokkal, mint aki először csodálkozik rá az antik, míves darabra és fél, hogy netán kárt tesz benne.

Aztán megtörölte a kezét, és eloltotta a villanyt. Tudta, hogy a nappaliban Luca már várja a gőzölgő teával.